Múzeumkörúti körutazás I

• Jolanova
• 2009-11-17 13:04:19

Az ELTE btk a múzeum körúton van. Sznobságom egyik fő színhelye. Bár ritkán viselek sálat, tarka harisnyát, vagy  nemezkitűzőt, mégis vérbeli bölcsész kisleány vagyok. A nemesebbik fajtából, ha nem etikátlan ilyesfajta megkülönböztetést tenni.  Úgy vélem, Közép Európa legjobb egyetemére járás  manapság inkább presztízs kérdéssel jár mintsem valós büszkeséggel. A bölcsészkaron semmi nem kötelező. A tanulás sem, az óráknak sincsen szigorú rendje, az sem baj, ha olykor olykor túllépi az ember a maximum háromhiányzásos limitet. Legeslegelső szemináriumaim egyikén az egyik professzor azzal a bevezetővel kezdte mindennemű mondandóját, hogy kedves diákok itt annyit kapnak amennyire maga maguknak szüksége van. Se többet, se kevesebbet. Ha a jót jól akarják tenni, hát tessék tálcán kínáljuk a nagybetűs tudást, ha meg nem, hát tessék elvégezhetik elsunnyogva, és még kirúgva sem lesznek. Azt is mondta, hogy a művészet nem egyenlő a valósággal, fikcionális Lev Tolsztoj, Karamzin, Gustav Klimt de még Oscar Peterson megteremtett világa is. Élvezhetik, de a legfontosabb, hogy elsajátítsák a megkülönböztetés  képességét- mondta  borongós, komoly hangon. Így indultam neki, minden nap a Múzeum Körútnak, ahol  a Campus falai ontják a tudományosság meg a bohém bölcsészlét illatának  különös egyvelegét. A kora őszi reggeleken büszkén és állhatatosan köszöntek a sokszemű más más világú épületek. A az első, a legszigorúbb, tisztelet parancsoló nagykapus, B a  varázslatos kelettel kecsegtet, I minden ami laza meg latinos D a szláv virtus őrzője és ápolója, na meg ott az új f ahol a rideg észak, meg az angolszász, amerikai  kultúra képviselteti magát, és  valahol legesleghátul szerényen  várja filozófus hallgatóit az E. Na meg ott a könyvtár is, arról kötelező megemlékezni. Első szárnyprópálgatásaim fő szinhelye, a füstös rosé meg sör hangulatú KK. A könyvtárba járás  mindennapos rituáléja a nagydejákoknak. Vizsgaidőszakban és előtte-utána mindég minden körülmények között ott lehet csak tanulni jegyzetelni, beszélgetni, anekdotázni, esténként bor meg pezsgőmámorosnak lenni a szaktársakkal vagy a másik épületek tanulóival és élvezni az egyetemista élet összes szépségességét…